„Különböző korú gyermekcsoportokkal foglalkozó szakértő véleménye a rongybabáinkról ”

GA babák arca gyönyörű, szemük ragyogó, domináns, nagyon arányosak és abszolút „gyermeklélekre hangoltak”. Ez egy gyereknek nagyon fontos. Az ember ugyanis olyan preferenciával születik, hogy a kerek dolgokat szereti, preferálja. Ezen túl pedig minél jobban hasonlít valamihez az emberi arc (kerek, két pötty-szem, vonal-száj), - valami az emberi archoz - annál jobban preferálja már az újszülött is. Az ember egyébként is vonzódik a puhához, a kerekhez. A babáitok arca pedig remekül el van találva abból a szempontból is, hogy kiegyensúlyozottan lavíroz az élethűség és a sematizmus közt. Tehát pont annyira élethű, amennyi nem rombolja, hanem beindítja a kreatív játékot, a fantáziát. Amikor mesét olvasunk, vagy játszunk el, a gyermek képeket készít magában, ezáltal feszültségeit is levezeti, és fejlődik képzelete, mely a tanulási folyamatokban igen fontos szerepet játszik. A gyermeknek óriási a kép-éhsége, mert rengeteg a feldolgozandó élménye. A tv, amellett, hogy órákra megállítja a testi mozgást, blokkolja a saját kép-készítést, ezáltal a feszültség-levezetést és az élményfeldolgozást is, ez pedig agresszivitást szül. A kisgyerek egyébként is konfabulál, azaz "összemeséli" a valóságot, a körülötte lévő (nem csak látható) világot a saját belső képeivel, fantáziájával. Nem hazugság az, ha a három-négy éves kisgyerek különleges kalandjairól mesél a tigrisekkel. Ez fantáziakép, amely kifejez valamit. Pont ezért kell mesélni a gyerekeknek - és ezek igazi Mese· Babák!

Ezekkel a babázásokkal az érzelmi-intelligencia is fejlődik. Kislányok egészen művészi szinten tudnak babázni. Tv, mesefilm helyett a mindennapi mese mellett a mindennapi mese-játék is létfontosságú az egészséges gyermek-személyiségnek.

Még egy rövid vélemény. Ha az óvodást játékmentes helyre kényszerítik, az számára gyötrő, nyomasztó területté válik. Megfigyelték, hogy a szép, modern játékok elsősorban birtoklásra csábítják a gyerekeket: hogy nála legyen, hogy az övé legyen a szép márkás dömper, vagy baba. A gyerek rohan be az óvodába és ráveti magát a kiválasztott játékra, aztán egy idő múlva már nem is igen csinál vele semmit, csak birtokolja. Ezek a nem túlcsicsázott játékok a tárgyról, a birtoklásról elvonják a figyelmet és azt az ember, a vele-játszás felé fordítja. Ezzel együtt tágíthatja az emberek közti, egyre érdekesebbé váló kommunikáció lehetőségét. Az óvoda óvodás gyerekeket nevel, amely életkorban a játék a legfejlesztőbb tevékenység. Nem az irányított játék, nem a fejlesztő játék, nem a játékos tanulás. A szabad játék. Ez a legfejlesztőbb, és aztán még van a mese, az ének stb. Ezek a babázásban összehozhatók. Ráadásul a próbálgatás, modellezés tekintetében az "életre, szerepekre való felkészülés tekintetében" legjobb cselekvésből, saját tevékenységből kiindulva előbb formát alkotni, itt súlytalanul próbálgatni, majd így saját léptékben "tanulni". Ezek gyermek-központú babák, gyerekkezekhez valók, ruháikkal együtt; gyerekkezekhez, gyereklelkekhez, gyerektáskákba valók. És ezek a puha babák ráadásul bárhova magunkkal vihetők.
Magyar C.Vera